|
|
A csillagjóslás rövid története
Az asztrológia története a Tigris és az Eufrátesz között indult - az immár majd 6000 éves - útjára. A babiloni és az asszír ékírásos táblák bizonyítják, - melyek a XIX. századi, a régi Ninive helyén végzett ásatásoknak köszönhetően előkerültek - hogy a csillagjóslás és a csillaghit a két folyam országából ered. A talált kőtöredékes anyag minden eddig fellelt asztrológiai feljegyzése, egyetlen nagy műre vezethető vissza, amely legalább hetven tábla terjedelmű volt. A művet tartalmilag rendszerezték, megtalálható benne a Hold megfigyelésének tapasztalataitól kezdve a többi, akkor ismert bolygó megfigyelésének feljegyzései. A bolygók változatai és mozgási ideje már ismeretes volt előttük. Ezek alapján végezték az asztronómiai-asztrológiai számításaikat. Jövendőmondással kapcsolatos írások Kr.e. 190 tájáról ismertek. A jóslatok elsősorban az időjárásra, a halak mennyiségére, a megművelt területek hozamára és az emberi születések számára vonatkoztak. A betegségek, a békétlenség okozta csaták, a hatalmon lévők sorsának változásai szintén fontos részét jelentették a jóslatoknak.
Babilont Kr.e. 600-ban a kaldeusok vették birtokukba. Folytatták, sőt még pontosabb megfigyelésekkel ki is egészítették a megkezdett asztrológiai tapasztalatokat. Görögországba is egy kaldeus asztrológus vitte el a tudományt. Az egyiptomiak Babilon vidékéről vándoroltak a Nílus völgyébe, azaz csillagászati ismeretüket is innen vitték magukkal.
Az Egyiptomi asztrológiáról - a birodalom régi korszakából - nincsenek adatok. Valószínűleg a görög uralom idején hatolt be Egyiptomba a babiloniak csillaghite. Akárcsak Babilonban, Egyiptomban is a templom mellett volt a csillagvizsgáló, és az asztrológiát itt is a papi rend gyakorolta. Asztronómusaik feladata az idő mérése volt, egyébként 365 napos évet használtak. Az ókor legnagyobb asztrológusa, Ptolemaiosz (Kr.e. 100-178) volt, aki négykötetes "Tetrabiblos" című művében foglalta össze a klasszikus asztrológia rendszerét. Munkáját még a mai napig is alkalmazza az asztrológia. Egyiptomban is a mundán - vagyis a birodalom sorsára vonatkozó - asztrológia volt az elterjedt, személyre szóló jóslatok nem készültek.
A görög csillagászok már nem papok voltak. Csillagászati megfigyeléseket már a korai időktől kezdve végeztek. Az asztronómia mellett fejlődött az asztrológia is. A legnagyobb újdonság, hogy a görögök nemcsak a mundán asztrológiát művelték, hanem tőlük ered a személyre szabott horoszkóp felállítása és az ilyen irányú jóslatok rendszere. Már Platon és Pythagorasz is azt vallotta, hogy az emberi sors irányítói a bolygók. Kr.e. 280 körül egy "káldeus", a babiloni Marduk-templom papja könyvet írt, melyben az asztrológia hagyományát is megörökítette. A szerző a görög Kósz szigetére költözött és asztrológiát kezdett tanítani. A szigeten működő hippokratészi orvosi iskola is, e kettő tapasztalatainak ötvözetéből indult útjára az orvosi asztrológia.
Az asztrológia Itáliába Kr.e. a II. században jutott el. Rómában a csillagjóslás, mint az államvallás része, hivatalos aktusnak számított. A római császárok legtöbbje - köztük Julius Ceasar, Augustus - a csillagjóslás híve volt, fénykorát Nagy Konstantin (323-337) alatt élte.
A csillagjóslás a keresztény középkorban már nem volt egységes megítélésű. Habár túlságosan sok eleme nőtt egybe a keresztény vallással, mégis voltak korszakok mikor szembetalálkozott a két ideológia. Sok középkori gondolkodó azonban úgy vélte, hogy az asztrológiai és a kereszténység elvei összeegyeztethetők. Az asztrológia egyik legerősebb védelmezője Roger Bacon (1214-1292) filozófus, természettudós volt, aki a természettudományban felismert kísérleti módszer jelentőségét felismervén, a csillagfejtést is kutatásokra szerette volna alapozni. Véleménye szerint, az emberi akarat viszont szabad a csillagok csak a sors tendenciáit szabják ki.
A XV-XVI. században újra egyre nagyobb teret kap az asztrológia. A pápák közül is sokan támogatták, illetve maguk is behatóan foglalkoztak e tudományággal. Több európai egyetemen még tanszéket is kapott. A reneszánsz sok kiváló asztrológusa késztette csodálatra kortársakat a jövő eseményeinek pontos kiszámításával. Regiomontanus (1436-1476) pl. kiszámolta előre a francia forradalom idejét és történéseit. Mátyás királyunk meghívta udvarába és - állítólag a királyt ismeretlen betegségéből meggyógyítván - udvari asztrológusává tette. Itt dolgozta ki, többek között, a máig használatos házszámítási eljárását. A korszak neves asztrológusai voltak Lucas Gauricus (1476-1558), aki III. Pál pápa asztrológusa volt és Nostradamus (1503-1577), kinek "Centuries" című, rengeteg jóslatot tartalmazó művét még ma is sokat forgatják. Kepler (1571-1630) II. Rudolf udvari csillagásza és asztrológusa volt. Számos asztrológiai munkája mellett ő fedezte fel, hogy a bolygók a Nap körül ellipszis alakú pályán keringenek. Kepler törvényei alapján egészen pontosan előre lehetett jelezni a bolygók égi helyzetét. A középkor végére kezd szétválni az asztronómia és asztrológia. Utolsó nagy tekintélyként számon tartott matematikus és asztrológus Jen-Baptiste Morin de Villefranche (1583-1656), Richelieu bíboros udvari asztrológusa volt. Főműve, a 26 kötetes "Astrologia Gallica", mely egészen új irányt adott ennek a tudománynak. Mai napig elsősorban az ő művére támaszkodik az asztrológia. Még megemlíthetnénk Placidus de Titis (1603-1668) itáliai szerzetest, a modern horoszkópkészítési technika kidolgozóját. Háztáblázatai ma is a legáltalánosabban használatosak.
Az újkor megváltoztatta az asztrológia világképét. A klasszikus 7 bolygóhoz még jött az 1781-be, William Herschel által felfedezett Uránusz bolygó. A csillagászok az új bolygó pályáját figyelve megállapították, hogy az nem követi még a Newton törvényei által előírt utat sem. Ebből következően azt gyanították, hogy van az Uránuszon túl még egy bolygó, a megadott helyen Galle 1846-ban meg is találta a Neptunuszt. 1930-ban pedig C. Tombaugh fölfedezte a Naprendszer legkülső bolygóját a Plútót.
A XIX. században az asztrológia kissé háttérbe szorult, a tudományos- technikai forradalom eszméjében úszott mindenki. Komolyabb asztrológiai munka egyedül Angliában folyt. Mivel az új eszme, nem hozott igazán magyarázatot az élet fontos kérdéseiben az asztrológia a XX. század elején ismét elterjedt Európában. Egyre több helyen kezdték újra feléleszteni és továbbfolytatni az ősi hagyományt.
MGE
Felhasznált irodalom:
Franz Boll-Carl Bezold: Csillaghit és csillagfejtés
Dubravszky László: A tradicionális asztrológia tankönyve
Csaba György: Csillagjóslás - Legenda és valóság
|
